JungKook - Comes 2 U Mióta először megláttam, tudtam, hogy különleges. Tudtam, van benne valami, ami soha nem fog elszakítani tőle. Tudtam. Éreztem legbelül. Odabent, ahova oly’ kevesen jutnak el, hiába is küszködnek vele naphosszat. Tudtam, mikor először emelte rám mogyorószín tekintetét. Összefonódott az én zöldeskék pillantásommal, s éreztem, nem lesz többé menekülésem. Beszippantott, s nem hagyott onnan szabadulni. Csupán egyetlen másodperc volt az egész, ott a homokozóban, amikor mindketten ugyanazért a lapátért nyúltunk, s mégis olyan varázslatos volt az a hatalmas szempár. Mintha két fekete gyémántként tündöklő drágakő lenne. Aztán megszólalt. Csilingelt a hangja, akár egy karácsonyi csengettyű az éjszakában. Mosolyogva elkérte a játékot, majd még szélesebbre váltott az egyébként sem kicsiny görbület, felmarkolta a lapátkát és magamra hagyott a homokozóban. Legörbült szájjal néztem, ahogy odarohan a társaihoz, s velük játszik tovább önfeledten, én pedig ott maradtam a h...
Megjegyzések
Megjegyzés küldése