Bangtan with girlfriend

RM - Moonchild Amikor megszólalt az ágyam melletti éjjeli szekrényen pihenő telefon, tudtam, hogy az ügynökségtől keresnek, és újabb munkát sóznak a nyakamba. De miért is éppen vasárnap reggel hétkor kell kitalálniuk a hülyeségeiket? Nem lehetne emberi időben elkövetni ezeket a tévedéseket? Mondjuk hétfőn vagy szerdán? Vagy bármelyik másik hétköznap? Morogva másztam elő a takaróm alól, alig akartam megtalálni azt a nyamvadt készüléket, de végül csak az ujjaim közé szorítottam a kütyüt és a fülemhez emeltem. Még bele sem szóltam, hogy kellőképpen leordíthassam a hívó fél fejét, amikor megelőzött a beszédben és köszönés nélkül zúdítani kezdte rám a gondolatait. - MinAh-shi. A stúdióban találkozunk, hozz magaddal minden gépet, amire szükséged van, a díszletekről majd a helyszínen gondoskodunk. Út közben találd ki, hogy szerinted mi lenne a legjobb koncepció egy feltörekvő művész számára, aki kicsit zárkózott, de közben mégis magával ragadó személyiséget lehetne kölcsönözni. Aztán...

BTS "V" - Someone like you (Adele cover) Hullafáradtan estem be a lakás ajtaján, annyira kimerített a meló. Ha nem lenne olyan nagy szükségem a pénzre, biztos ott hagytam volna már réges rég. Nem is értem, hogy' bírják mások az éjszakai életet, mikor nem egy hétvégi buliról van szó. Lassan összeesek a fáradtságtól, ha így folytatom tovább és nem iktatok be legalább egy hétvégét két hajtás közé. A kabátom a cipőm mellett landolt, ahogy átléptem a küszöbön, s csak egy elgyötört Hello-t préseltem ki magamból a kanapén ücsörgő lakótársamnak. Észre sem vette, mikor hazaértem, annyira belemerült a telefonja pötyögtetésébe. Néha azzal együtt hajítanám ki az emeletről . Az az egy szerencséje, hogy a szüleink jó barátok és egyedül ezért nézik el, hogy ketten béreljük a lakást. Különben már rég kitört volna a 3. világháború. Bár lehet, ideje lenne bevallanom anyának, hogy nekem régóta több egy szimpla lakótársnál, és nem hiszem, hogy ezen bármikor is változtatni tudnék....

Rachel Platten - Stand by You - Na! Add vissza! – kaptam ki NamJoon kezéből a kanalamat, amivel a fahéjas müzlimet majszolgattam reggeli gyanánt, de a humoros kedvében lévő lakótársamnak nevezett srác csak elégedetten vigyorgott rám válaszul. - Már így is elég nagy a feneked! – kacsintott még mindig gúnyosan vigyorogva. - Neked meg a szád túl nagy! – csattantam fel bosszúsan, s közben a tenyereimet is az asztallapra helyeztem, ahogy felegyenesedtem. – Nem gondolod, hogy kicsit túl bunkó vagy így korán reggel éhgyomorra? – villogtattam rá dühösen a szemeimet. Nem bírtam tovább egy légtérben megmaradni NamJoonnal, jobbnak láttam mielőbb a távozás mezejére lépnem. Egyszerűen elegem lett a viselkedéséből, amivel az első nap óta az őrületbe kergetett. Pedig azt hittem, hogy ha már a legjobb barátnőm élete szerelme, akkor mi ketten is jól kijövünk. De ehhez képest... Mióta JiWon elhagyta egyetlen szó nélkül, azóta NamJoon teljesen kifordult magából. Soha nem láttam még ilyenne...