Bangtan with girlfriend

TeenTop - Snow Kiss Tudtam, hogy a suli szünet tartogathat meglepetéseket, és erre a legjobb barátnőm is célozgatott, bár akkor még fogalmam sem volt róla, hogy miért mondogatja ezt. Hiszen, ez csak egy átlagos téli szünetnek indult, éppen olyan, mint egy tavaszi vagy egy párnapos szünet. Semmi extra, semmi említésre méltó esemény. Aztán persze tényleg igaza lett a barátnőmnek. Csoda történt... Ahogy kinyitottam a szememet a szünet harmadik reggelén, szinte tátva maradt a szám. Régóta nem volt hasonlóban része a városnak, valahogy az igazi hóesés elmaradt hosszú évek óta. Ha pedig volt is némi hószállingózás, az túl sokáig nem tarthatott. Ám most... havazott. De nem csak úgy ímmel-ámmal... nem korántsem. Óriás méretű pelyhekben hullott a fehér csapadék, méteres réteget képezve a talajon. Belefulladtam a puszta csodálatba is, alig mertem hinni a szemeimnek. Egy valóra vált csoda. Gyors mozdulatokkal kiszabadítottam magam a paplanom alól és kimásztam az ágyból. Megtámaszkodtam te...

J-Hope - DayDream Unottan nyomtam ki az ébresztőmet az újabb szürke hétköznap reggelén. Nem akartam sehogyan sem kimászni az ágyból, a párnáim között akartam maradni, ott átvészelni a hátralévő hetet és hónapot. Olyan jó volt begubózni és nem tudni semmit sem a világban zajló eseményekről. Nem volt kedvem a közösségi oldalakat böngészni naphosszat, vagy éppen azt lesni, hogy éppen melyik celeb pakolja ki magáról a következő szaftos szelfit és gyűjti be vele a sorozatos kedveléseket meg hozzászólásokat. Egy nyugodt és csendes hétköznapra vágytam a rohanó világban. Eredménytelenül. Hiszen éppen erre az egyre nem volt lehetőségem. Lerugdaltam magamról a takarómat, kócos tincseimbe túrtam, hogy felrázhassam őket egy nyüstölt éjszaka után, aztán kikászálódtam a matracról és felmarkoltam egy tiszta farmer és felső kombót, hogy a fürdőbe mászva felfrissíthessem magam. A nap reggeli sugarai erőtlenül kúsztak be a redőny szűk rései között, és hogy a természetes fény segítségére siethessek...

CNBlue - Cinderella Az ébresztő óra visítva vert fel a legszebb álmomból, cseppet sem akartam kikászálódni és nekikezdeni az újabb szürke hétköznapnak. Minden nap egyforma, semmi kihívás vagy váratlan fordulat. Csak a munka, az itthoni lét. Persze a szüleimre ezúttal is számítani lehet, mert én hiába is terveznék a 12 órás műszak után magamnak némi pihenőt beiktatni, anya vagy apa gondoskodik róla, hogy ne így legyen. Mondván: fiatal vagyok még és bírnom kell az iramot, meg a „Bezzeg az én koromban így és úgy meg amúgy volt.” Tele van a bakancsom ezekkel a kijelentésekkel, mintha az embernek már nem is lehetne magánélete, érje be a családjával. De kérdem én: ha állandóan itthon vagyok, és házimunkák tömkelegét sózzák rám, akkor hogyan is találhatnék bárkit is magam mellé? Erre is mindig megvan a válasz: „Ráérsz még azzal a szerelemmel, nem kell azt elsietni.” Menekülni akartam ebből a mókuskerékből, de még magam sem tudtam, mindezek elől hova is futhatnék... aztán egy új nap vi...