Bejegyzések

I could give You love [+18]

Kép
Lasse Lindh - I could give You love Itt ülök a hószín zongora előtt, meredten bámulom a fekete-fehér billentyűket, amik megannyi emléket idéznek fel bennem. Szépeket és még annál is álomszerűbbeket, s egyetlen fájdalmasat: A karjaim között tartva álmaim nőjét, aki szebbnél szebb szavakat suttog nyakamba, s közben gyengéden fonja át végtagjaival derekamat, mellkasa az enyémhez feszül, szívverésem szétfeszíti a bordáimat, annyira magával ragad a pillanat. Jobb tenyeremet arcára csúsztatom, ujjaim közé fogom bársonyos tincseit, melyeknek illata egy gyümölcsös kerthez hasonlít. Halványpír költözik bőrére, szembogarai csillagokat megszégyenítően ragyognak rám, résnyire tárt vékony, cseresznyeszínű ajkai csókért kiáltanak, s én epekedem azért az érintésért. Lassan hajolok közelebb arcához, de a mámorító pillanatot a csengő hangja vágja ketté. Mintha mi sem történt volna, úgy rebbenünk szét, és ő ellép a zongorától, sietve lehuppan a kanapéra és leplezvén korábbi bűnünket, egy női magaz...

Adore You [+18]

Kép
Miley Cyrus - Adore you Csak a sokadik szólongatásra tudok észhez térni, ami a főnök torkából szakad ki, megrázom a fejemet, mikor eljutnak tudatomig kiáltásai, aztán mélyen meghajolva sietek hátra a hatalmas raktárba, hogy megkereshessem végre azokat a nyomorult aktákat, amikért negyed órája rikácsol. Ha annyira nagyon fontosak, akkor ennyi idő alatt már ő is előkotorhatta volna, ahelyett, hogy velem őrjöng. Csak azért bánik így velem, mert én vagyok az egyetlen európai lány, és aki teljesen véletlenül csöppent bele ebbe a világba. Jó, annyira nem véletlen, hiszen az apám a kiadónál dolgozik, de ettől függetlenül még megérdemelném a normális bánásmódot. Hiszen soha nem vagyok tiszteletlen egyik kollégámmal vagy felettesemmel sem, ráadásul én belefektettem annyi energiát ebbe a munkába, hogy három hónap alatt anyanyelvi szintűre fejlesztettem a koreai nyelvtudásomat, sok más külföldi lánnyal ellentétben. Most is csak magamban morgok, és persze túrom fel a dobozokat, hogy végre me...

Beautiful

Kép
JungKook - Beautiful Amikor JungKook rám írt, hogy töltsünk el együtt egy kellemes délutánt, mielőtt még véget érne a tél, egy pillanatra összerándult a gyomrom. JungKook és én? Kettesben? Soha eddig a pillanatig nem volt olyan, hogy mi csak ketten csináltunk volna valamit. Szerencsére mindig volt valaki a társaságunkban, aki picit oldotta a hangulatot, vagy éppen segített az én állandó feszültségemen. Hiszen, ki ne lenne feszült egy olyan srác társaságában, mint Jeon JungKook? Az iskola szépfiúja, aki nem mellesleg iskola-első és persze nincs olyan akadály, amit ne tudna megugrani? Szinte már rettegtem legbelül, hogy kettesben kell lennem JungKookkal, elvégre olyan jól lepleztem már első gimis korom óta, hogy fülig bele vagyok zúgva. Ha pedig nincs valaki mellettünk, akkor száz százalék, hogy zavaromban elbénázok mindent és még ennyi időt sem akar majd velem tölteni. Nem véletlenül skatulyáztak be a lúzerek közé. Rémülten hívtam fel legjobb barátnőmet, hogy visítva elújságolhass...